ÉRZELMI KAPCSOLATOK



A FORDÍTÁS AZ AMERIKAI TURNER-SZINDRÓMA TÁRSASÁG (TURNER SYNDROME SOCIETY OF THE UNITED STATES) ENGEDÉLYÉVEL KÉSZÜLT

Az érzelmi kapcsolatok egy különleges témakör. A teljes érzelmi intimitás megalapozása azzal jár, hogy annak a bizonyos hagymának az összes rétegét lehámozzuk, és megengedjük a másiknak, hogy meglássa legbelső énünket... annak a legbelső énnek pedig része a Turner-szindróma.

Mind Susan Ross, aki 17 éve él boldog házasságban, mind pedig Jessica Lord, aki egy éve házasodott meg, arról számoltak be az érzelmi kapcsolatok terén, hogy voltak olyan esetek, mikor az udvarlójuk azt mondta nekik, hogy úgy érzi, valamit takargatnak - még az előtt, hogy az illető tudott volna a Turner-szindrómáról.

„A partnerünknek idővel meg kell tudnia, hogy a Turner-szindróma életünk része, mert ez hozzátartozik az énünkhöz. Ha túl sokat tartunk vissza, határokat állítunk fel, melyek megakadályozzák a kapcsolat elmélyülését.” mondja Jessica.

Mivel a TS hatással van a termékenységünkre, így arra, vajon képesek leszünk-e gyermeket szülni, a társunknak tudnia kell betegségünkről. A szakértők azt javasolják, hogy ha együtt járunk valakivel, és mindketten arra a pontra jutottunk, hogy a kapcsolat házassághoz is vezethet, akkor el kell mondanunk partnerünknek, hogy Turner-szindrómásak vagyunk. Így a pár mindkét tagja mérlegelheti, hogy a közös jövőt milyen szinten befolyásolja a termékenység kérdése.

Az ösztönös megérzés valószínűleg a legjobb mércéje annak, hogy valóban azt a „valakit” találtuk-e meg. Mind Susan, mind pedig Jessica azt mondta, hogy „egyszerűen csak tudták”, hogy az a férfi volt számukra a megfelelő társ, akihez aztán végül hozzá is mentek. Ennek ellenére mindketten azt mesélték, hogy nagyon izgultak, mikor elmondták társuknak, hogy Turner-szindrómájuk van.

Susan már egy ideje kereste a megfelelő időpontot arra, hogy beszéljen jövőbeli férjének, Leenek a TS-ről, mikor egyszer hirtelen kettesben találta magát vele egy két órás autóúton, hazafelé egy gyülekezeti hétvégéről. „Aha! Rabul ejtett hallgatóság!”, gondolta. Kihasználta a széles Texas-i autópályát és kiöntötte, ami a szívét nyomta.

Lee reakciója meglepte Susant. Megkönnyebbült sóhajt hallatott és a következő szavakat: „Tudtam, hogy van valami, amit nem mondasz el nekem, de nem tudtam, hogy mi az.” Leenek a TS-t sokkal könnyebb volt elfogadni, mint azt a sok minden más lehetőséget, ami megfordult a fejében.

Jessica számára az éves országos Turner-szindróma konferenciára való utazás hozta el a lehetőséget, hogy beszélgetést kezdeményezzen betegségéről. Egyszerűen megmondta jövőbeli férjének, hogy elutazik egy konferenciára, ami a Turner-szindrómáról szól, és hozzátette, hogy „egyébként nekem is az van.” Az este hátralévő részét beszélgetéssel töltötték, és következő hetek során szép sorban mindenre fény derült. Andy később elmesélte neki, hogy először erős kísértést érzett arra, hogy felmenjen az internetre és minél többet megtudjon a TS-ről, de aztán úgy döntött, hogy inkább Jessicától szeretné megtudni ezeket a dolgokat... abban az ütemben, ahogy ő szeretné elmondani neki. Idővel végigbeszélték a családtervezés témáját is, és rájöttek, hogy álmaik és vágyaik „egy hullámhosszon” vannak ezen a téren is.

A betegségünkkel kapcsolatos kitárulkozás nem egy egyszeri beszélgetés, hanem lassú megnyílási folyamat. Ahogy a hagyma egyik héja lejön, teszteljük a másik reakcióját. Amennyiben társunk támogat és segítőkész, valamint hasonlóan bensőséges részletekkel viszonozza megnyílásunkat a saját életével kapcsolatban, akkor az ember szívesen levesz még egy réteget a hagymából. A bizalomnak ez a fokozatos kiépítése nagyobb meghittséghez, bensőségességhez és gazdagabb, mélyebb kapcsolathoz vezet.

Jessica Lord azt mondta, hogy „Azzal kezdődött, hogy elutaztam a konferenciára. De nagyon természetes volt beszélgetni róla, mert Andy olyan környezetet teremtett, melyben rá tudtam bízni ezeket az információkat.”

© 2017 TurnerSzindroma.hu