Kutatások (B.P. Rourke) kimutatták, hogy a Turner-szindrómával rendelkező egyének 99%-a - vagyis tulajdonképpen mindegyikük - rendelkezik azokkal az erősségekkel és gyengeségekkel, melyekkel a Nem-verbális Tanulási Zavarral (NLD – Nonverbal Learning Disability) diagnosztizált egyének rendelkeznek.
A Nem-verbális Tanulási Zavar kifejezést egy bizonyos tanulási profil leírására használjuk. Számos olyan kognitív erősség és nehézség jellemző erre az állapotra, melyek befolyásolják egy gyermek sikereit mind a tanulmányaiban, mind pedig a szociális környezetében. Nem túlzás, ha csodának hívjuk azt az eredményt, amit a megfelelő és szakosodott oktatással el lehet érni ezen a téren. A csoda elérésének kulcsa azonban a helyes stratégiák és oktató intervenciók egy sorában rejlik.
Az NLD-vel élő tanulók elsődleges erőssége az, hogy képesek a gondolataikat, ötleteiket szavakba foglalni. A nehézségek akkor kezdődnek, amikor a diák azzal a feladattal találja szembe magát, hogy ültesse át ezeket a gondolatokat írásos formába. Vagy az történik, hogy a tanuló úgy érzi, hogy a fejében cikázó gondolatok sokasága megbénítja és el sem tudja kezdeni a feladatot, vagy azonnal nekilát, és a végeredmény gondolatok kusza halmaza lesz, melyben alig lelhető fel valamiféle összefüggés. Azonban az NLD-vel élő diák nem kerülheti el azokat a helyzeteket, mikor szükségessé válik gondolatainak írásos megfogalmazása. Ebben az esetben a gyógypedagógus feladata felépíteni egy olyan rendszert a gyermek számára, mely segít neki felismerni, hogy az írott beszéd szoros párhuzamban állhat a kimondott gondolatokkal. Az írásos nyelvi képességek fejlesztésére használt intervenciós stratégia azzal kezdődik, hogy szóban megfogalmazzuk és felvázoljuk, hogyan is fog kinézni a végtermék. A gyógypedagógus első feladata megtanítani a gyermeknek, hogy mik a mondat, a bekezdés, aztán pedig egy fogalmazás alkotóelemei. Időnként hasznos, ha a tanár matematika-szerű algoritmust használ, mint pl.: egy témamondat + konkrét kiegészítő részletek + egy összefoglaló mondat = bekezdés. Így az NLD-vel élő diák azonnal megérti, mit vár tőle a tanár. Fontos, hogy hagyjuk az NLD-vel élő diáknak, hogy először megértse a szerkezetet, hogy aztán - a szerkezetet követve – szellemileg meg tudja fogalmazni a feleletet.
Míg az NLD-vel élő diákok közismerten jól olvasnak, nagyon nagy különbségek vannak abban, hogy mennyit értenek meg az olvasott szövegből. A regényirodalom például, melyben a szereplők egymással párbeszédeket folytatnak, különösen nehezen értelmezhető az NLD-vel élő diák számára. Épp eléggé nehéz értelmezniük a szemük előtt zajló, valódi párbeszédeket. A leírt szövegben található dialógusokból kiszűrni a jelentést még ennél is nehezebb. Felismerni a fő gondolatmenetet a szakirodalomban, ahol tényeket tényekre halmoznak, és megérteni az azt alátámasztó részleteket elkeserítően nehéz feladat lehet. Ha a szövegbe több fényképet vagy ábrát illesztettek az anyag alátámasztására, akkor ezek elterelhetik a diák figyelmét. Az NLD-s diáknak tisztában kell lennie azokkal az alaplépésekkel, melyeket ha összeillesztünk, segítenek az egyénnek megérteni az olvasott szöveg tartalmát. A gyógypedagógus feladata mind az információ bejuttatása, mind pedig annak kihozatala a diákból. Mindemellett segítenie kell a tanulót abban, hogy értse, agya hogyan működik, és hogy hogyan lesz képes önállóan tanulni.
A tanulmányi területek közül a matematika jelentheti a legnagyobb kihívást az NLD-vel élő diák számára. A matematika a vizuális alakra támaszkodva közöl nagy mennyiségű gondolatot, korlátolt helyen. Annál nagyobb az esélye annak, hogy az NLD-vel élő egyén be tudja fogadni az adott gondolatokat, minél inkább sikerül a feladatot verbális folyamattá alakítani. Egy matematikai feladat során a diáknak sokszor többféle alkalmazást is használnia kell. A tanulónak az a feladata, hogy a vizuális információt használva állapítsa meg, melyik rendszert vagy folyamatot kell alkalmazni. Amikor azt kell eldönteni, melyik tananyagot vagy szöveget használjuk a matematikában, olyan anyagot válasszunk, amelyik először a fogalom megértését fejleszti ki, és csak aztán mutassuk be az algoritmust magát. Az ilyen anyagokban a szöveges részen van a hangsúly, ami segíti az NLD-vel élő diákot a fogalom verbális megértésben azelőtt, hogy bemutatnánk nekik azt a rendszert, amivel a feladatot meg kell oldaniuk. Minél több szöveges rész érhető el a mögöttes alapelv megértéséhez, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a diák meg fogja érteni a kérdéses fogalmat. Az egész tanfolyamot összetartó fonál az a folyamat, mely során a diák a saját gondolatait rendezett keretbe illeszti. A gyógypedagógus nem számíthat arra, hogy az NLD-vel élő tanuló önállóan kifejleszt egy olyan rendezési módszert, mely a szükséges szintű struktúrával rendelkezik. Ugyanúgy, ahogy a verbális gondolatokat kognitívan rendszereznünk kell, mielőtt a tollból a papírra kerülnek, az iskolai anyagoknak is kijelölt tároló helyre van szükségük a megfelelő rendezéshez, valamint rendszerre a használatukhoz. Ahogy ez a rendszer felállt, a diák magabiztosan fogja tudni, hogy hogyan jegyezze fel az információt az órán, hogyan tárolja az órán összegyűjtött anyagot, hogyan állítson fel fontossági sorrendet a tananyagban mikor már a segítő pedagógus szobájában van, és hogyan képes megtartani az elkészült anyagot, hogy az osztályban majd beadja. Az NLD-vel élő diákok számára, akármilyen egyszerű is, a gyűrűs mappás rendszer megadja ezt a szükséges külső rendszert. A rendszer ugyanakkor nem túl bonyolult ahhoz, hogy érthető legyen, hiszen csak három helyre lehet a papírokat rakni. Ezek a rekeszek segítenek abban, hogy hatékonyabban tudja a kapott anyagot elrakni, vagy az elvégzett feladatokat visszajuttatni a tanárnak. Miután a diák magáénak érzi már a rendszert, meg kell próbálni azt egy kicsit személyre szabottá tenni, az egyes diákok személyes szükségeinek megfelelően. Az NLD-el élő diák fel tudja fogni saját tanulmányi potenciálját, amennyiben szakszerű oktatásban részesül. Ha új képességekkel és stratégiákkal látjuk el, a diák meglátja, hogy a fejében kavargó gondolatok átültethetők olyan formába, amit mások is megértenek és a tanárok értékelni tudnak. Habár úgy tűnhet, az NLD-vel élő diák gyógypedagógiai szükséglete szélsőségesen sok, nagyon fontos, hogy meglegyen a megfelelő egyensúly a személyes oktatás és az általános tananyag között. Fontos, hogy az NLD-vel élő diák töltsön időt kortársaival, hiszen így tudja elsajátítani verbális képességeit a tanórai megbeszélések folyamán, így tud további tudásra szert tenni és gyakorolni szociális képességeit. Ugyanakkor ezeknek a diákoknak szükségük van a gyógypedagógussal töltött időre is, hogy ki tudják fejleszteni az ahhoz szükséges képességeket, melyekkel az általános tananyagot értelmezni tudják. Nem mindig könnyű a megfelelő egyensúlyt megtalálni, de egyik környezet sem mehet a másik rovására.
További források: Dr. Dean Mooney és mások: Nonverbal Learning Diabilities: A Guide to School Success (Middle/High) (Nem-verbális Tanulási Zavar: Útmutató az iskolai sikerhez (felső tagozat/középiskola) 2006.