12 éves voltam, amikor kiderült, hogy TS-em van. Nem diagnosztizáltak születésemkor. Tini korom előtt volt ez, amikor a középiskola kezdésére készülődtem. Elég idős voltam ahhoz, hogy tudjam, hogyan fogja mindez befolyásolni az életemet, és hogy ez valami olyan dolog lesz, ami engem „mássá” fog tenni, mint a világ többi fiatalja. Amikor 12 éves vagy, a legutolsó dolog az, amire vágysz, hogy „más” legyél.
Gyötrődtem, hogy most már mindenhol ez fog engem meghatározni, ahová csak megyek. Azt gondoltam, hogy szinte egy jelet fogok viselni a homlokomon is, ami azt mondja: „Hello, mindenkinek! Nekem Turner szindrómám van!”. Napokig sírtam, miután megtudtam. Azonban később, ahogy az idő telt, kezdtem felismerni valamit. Ez nem tesz engem annyira különbözővé mindenki mástól. Igen, bizonyosan az alacsonyabb oldalon állok, és hosszabb ideig tarthat számomra megérteni némely iskolai tantárgyat (matekot különösen). MÉGIS, nem kell megosztanom a tényt - hogy TS-em van - mindenkivel, akivel találkozom, és ez nem is olyan dolog, amit bárki automatikusan tudni fog rólam csak azáltal, hogy rám néz.
Ha meg akarom osztani az énem ezt a részét valakivel, megtehetem. Máskülönben, nem kell senkinek semmit elmondanom. Ez csak valami olyan dolog, amitől én én vagyok. Ettől még megtehetem ugyanazokat a dolgokat, amiket a korombeli lányok tesznek. Ugyanazokat a beszélgetéseket folytathatom és ugyanazokat a dolgokat szerethetem. A Turner szindróma a részem, de nem határoz meg engem. És, az igazat megvallva, szeretem, hogy TS-em van. Egyedivé és különlegessé tesz engem. Abban is segített nekem, hogy jobban szeressem magamat, ahogyan másokat is - önmagukért. Mindez, őszintén hiszem, hogy 10 mérettel nagyobbá tette a szívemet!
Most lesz a hatodik éve, hogy diagnosztizáltak, és idén ősszel első éves főiskolás leszek a Naropa Egyetemen. Annyi akadályon ugrattam keresztül, hogy idáig eljussak. Úgyhogy igen, lehetséges TS-es lányoknak sikeresnek lenni és főiskolára menni, vagy írni egy könyvet, vagy állatorvosnak lenni. Akármi is legyen az, meg tudod csinálni.
Erős, sok mindre képes, szép lányoknak egy olyan különleges közössége a miénk; és én annyira megtisztelve érzem magam, hogy egy lehetek közülük.
Menjetek, és érjétek el! Ragyogjatok tovább, pillangók!
Írta: Gabriella Bauduy-Salinas
A FORDÍTÁSA AZ AMERIKAI TURNER-SZINDRÓMA TÁRSASÁG (TSSUS - TURNER SYNDROME SOCIETY OF THE UNITED STATES) ENGEDÉLYÉVEL KÉSZÜLT.